A fenntarthatóság forradalma
A fenntartható fejlődés fogalma szorosan kapcsolódik a növekedés határaihoz, a világpolitikai és rendszerszintű megközelítés, a hatótényezők és kapcsolatainak meghatározása, továbbá a modellben gondolkodás és annak vizsgálata. Eredménye a Brundtland jelentésben (1987) fogalmazódott meg. Az ENSZ „Közös jövőnk” című jelentés fő üzenete a fenntartható fejlődés (Sustainable Development) volt, amely szerint a jövő nemzedék szükséglet kielégítésének a joga, azonos a jelen nemzedék szükségleteinek biztosításával.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), és a Természetvédelmi Világalap (WWF) a fenntartható fejlődés alapelveit „Caring for the Earth” című kiadványukban a következő kilenc pontban határozták meg.
- Figyelem és gondoskodás az életközösségekről
- Az ember életminőségének javítása
- A Föld életképességének és diverzitásának a megőrzése
- Az életet támogató rendszerek megőrzése
- A biodiverzitás megőrzése
- A megújuló erőforrások folytonos felhasználhatóságának biztosítása
- A meg nem újuló erőforrások használatának minimalizálása
- A Föld eltartóképessége által meghatározott kereteken belül kell maradni
- Meg kell változtatni az emberek attitűdjét és magatartását
- Lehetővé kell tenni, hogy a közösségek gondoskodjanak a saját környezetükről
- Biztosítani kell az integrált fejlődés és természetvédelem nemzeti kereteit
- Globális szövetség létrehozása
A fenti gondolatok, és elvek eszmei befogadása meglehetősen egyszerűnek tűnik, hiszen elegendő csupán a saját életünkre gondolni, viszont gyakorlati megvalósítása nemhogy globális, de nemzetközi és régiós szinten is problematikus. Jogi kereteinek megteremtése, átültetése a gyakorlatba mai napig nem fejeződött be, attól függetlenül, hogy az egész emberiség fejlődését szolgálná.